Este van. A lámpák szépen bevilágítják London utcáit. Szeretek ilyenkor kint ülni a teraszon , hisz a látvány amit látok mindig gyönyörű marad, hiába láttam már nagyon sokszor, sosem unom meg.
Vissza battyogok a szobámba és bekapcsolom a TV-vét hátha megy rajta valami érdekes dolog ,de nem jártam szerencsével ezért inkább elmegyek fürdeni. Fáradtan dobtam le magamról a ruháimat és álltam be a kádba. Körlbelül fél óra múlva készen is lettem. Fogat mostam majd bebújtam az ágyba és szép lassan elaludtam.
***
Az ébresztőm csörgésére ébredtem mint mindig most is nagy nehezen kikeltem az ágy rabságából és utam a konyhába vezetett. Csináltam gyorsan egy kávét majd ettem egy kis falatot és indultam a haveromhoz Josh-hoz. Amióta elköltöztem Amerikából mindent otthagyva, a családomat már ha nevezhetem annak őket a legjobb haveromat, Harryt akire számíthattam a legjobban, azóta itt Londonba nincs túl sok barátom csak Josh. Már láttam is amint ott ül a padon egyedül. Nem tudom bárhol fel tudnám ismerni ezt a jellegzetes fekete hajat, persze sok embernek fekete de neki valahogy más már 20 m-ről kiszúrtam és futottam is oda hozzá hisz már elég rég találkoztunk.
-Szia Josh- üdvözöltem mosolyogva és már csimpaszkodtam is a nyakába egy ölelésre. Nem szoktam ilyen nyitott lenni az emberekkel de ő a második ember aki előtt ennyire nyitott vagyok persze Josh nem pótolhatja soha sem Harryt, de itt Londonba ő az akire számíthatok jóban,rosszban. Ő is köszönt majd elindultunk egy kávézó felé közben mindenről beszélgettünk amiről lehetett.
-Tényleg Ang (így becéz engem) mi van az énekesi karriereddel hisz az volt az álmod nem?
-De, de nehéz bekerülni főleg nekem lenne a legnehezebb hisz még előadónál se voltam akik meghallgathatnának. És amúgy is a zenei iparban annyian próbálkoznak szóval nem hinném hogy pont én Angela Robinson lenne a kiemelkedő tehetség.
-Egy próbát szerintem megérne. Szóval arra gondoltam elmehetnénk ketten az egyik kiadóhoz hogy meghallgassanak téged. Nemet nem fogadok el.-mondta mosolyogva.
-Nem tudom.
-Akkor ezt vehetem egy igennek? Figyu ha nem próbálod meg soha nem lehetsz énekes és szerintem gyönyörű hangod van és tehetséges is vagy.
-Van más választásom?-kérdeztem reménykedve.
-Nincs.
-Oké akkor próbáljuk meg.
Megállt és megölelt. Láttam rajta hogy örül neki és én is örültem neki hogy bátorított és hogy mellettem áll. Megérkeztünk a kávézóba kértünk két kávét, egy dobos és egy erdei gyümölcsös tortát. Megettük majd elbúcsúztunk egymástól.
-Akkor holnap megyek érted és elmegyünk az kiadóhoz.
-Oks köszi mindent.-mondtam mosolyogva majd egy ölelés keretébe elváltunk egymástól. Utam hazafele vezetett. Amint hazaértem a cipőt lerúgva indultam a gép elé megnézve az e-mailt és egyéb dolgokat. Láttam hogy jött egy levelem gyorsan megnyitottam de ami ez után jött az sokkolt. Anyám írt. Honnan tudja az e-mail címem?! Teljesen kiakadtam nem akarom hogy bármit is tudjanak rólam hisz direkt azért költöztem el onnan hogy elfelejtsem őket. De mit is írt:
"Szia Lányom.
Tudom furcsa hogy most írok neked hisz már vagy 2 éve nem láttál minket a családodat. Szeretném ha visszajönnél hozzánk és megbeszélnénk mindent. Sajnálom hogy nem hittem neked és hogy elhordtalak mindennek de megbántam és szeretném/szeretnénk ha visszajönnél.
Üdv.:
Édesanyád "
Sokk alatt voltam hogy volt képe 2 év után pár sorral "bocsánatot" kérni??!! Haragszom rá 4 év után is és nem fogok neki vissza írni soha sem. Rögtön ki töröltem az üzenetet és próbáltam elfelejteni ami nem lesz egyszerű sajnos. Úgy gondoltam most szükségem van valami hidegre ezért gyorsan vettem egy frissítő zuhanyt. Körülbelül este hét felé járhatot mert Josh-hal elbeszéltük az időt. Ma már nem akartam nagyon csinálni semmit se inkább pihenni. Izgulok a holnap miatt hogy mit fognak mondani vagy hogy sikerül-e. Egy óráig zenét hallgattam hátha kitudom ezt az egész üzenetet verni a fejemből de rájöttem hogy úgyse tudom hiába szeretném. Igazából azért is költöztem el mert anyám elvált az apámtól és jött helyette egy új pasi aki folyton vert titokba amikor anyám nem volt otthon hiába mondtam neki hogy ver a pasija nem hitt nekem ahogy a nővérem Kim aki 5 évvel idősebb nálam. Egyedül Harry volt ott mellettem akiben bíztam teljes szívemből de még ő se tudta hogy miért mentem el. Őt sajnálom/sajnáltam a legjobban amiért otthagytam. Sokáig hívogatott sőt még most is szerintem hívogatna ha nem változtattam volna meg a számomat és minden egyéb elérhetőségemet. Megfogadtam hogy sohasem fogok vissza menni Amerikába semmi féle képpen az biztos.
Addig merengtem ezeken a dolgokon amíg el nem nyomott az álom.
-Szia Josh- üdvözöltem mosolyogva és már csimpaszkodtam is a nyakába egy ölelésre. Nem szoktam ilyen nyitott lenni az emberekkel de ő a második ember aki előtt ennyire nyitott vagyok persze Josh nem pótolhatja soha sem Harryt, de itt Londonba ő az akire számíthatok jóban,rosszban. Ő is köszönt majd elindultunk egy kávézó felé közben mindenről beszélgettünk amiről lehetett.
-Tényleg Ang (így becéz engem) mi van az énekesi karriereddel hisz az volt az álmod nem?
-De, de nehéz bekerülni főleg nekem lenne a legnehezebb hisz még előadónál se voltam akik meghallgathatnának. És amúgy is a zenei iparban annyian próbálkoznak szóval nem hinném hogy pont én Angela Robinson lenne a kiemelkedő tehetség.
-Egy próbát szerintem megérne. Szóval arra gondoltam elmehetnénk ketten az egyik kiadóhoz hogy meghallgassanak téged. Nemet nem fogadok el.-mondta mosolyogva.
-Nem tudom.
-Akkor ezt vehetem egy igennek? Figyu ha nem próbálod meg soha nem lehetsz énekes és szerintem gyönyörű hangod van és tehetséges is vagy.
-Van más választásom?-kérdeztem reménykedve.
-Nincs.
-Oké akkor próbáljuk meg.
Megállt és megölelt. Láttam rajta hogy örül neki és én is örültem neki hogy bátorított és hogy mellettem áll. Megérkeztünk a kávézóba kértünk két kávét, egy dobos és egy erdei gyümölcsös tortát. Megettük majd elbúcsúztunk egymástól.
-Akkor holnap megyek érted és elmegyünk az kiadóhoz.
-Oks köszi mindent.-mondtam mosolyogva majd egy ölelés keretébe elváltunk egymástól. Utam hazafele vezetett. Amint hazaértem a cipőt lerúgva indultam a gép elé megnézve az e-mailt és egyéb dolgokat. Láttam hogy jött egy levelem gyorsan megnyitottam de ami ez után jött az sokkolt. Anyám írt. Honnan tudja az e-mail címem?! Teljesen kiakadtam nem akarom hogy bármit is tudjanak rólam hisz direkt azért költöztem el onnan hogy elfelejtsem őket. De mit is írt:
"Szia Lányom.
Tudom furcsa hogy most írok neked hisz már vagy 2 éve nem láttál minket a családodat. Szeretném ha visszajönnél hozzánk és megbeszélnénk mindent. Sajnálom hogy nem hittem neked és hogy elhordtalak mindennek de megbántam és szeretném/szeretnénk ha visszajönnél.
Üdv.:
Édesanyád "
Sokk alatt voltam hogy volt képe 2 év után pár sorral "bocsánatot" kérni??!! Haragszom rá 4 év után is és nem fogok neki vissza írni soha sem. Rögtön ki töröltem az üzenetet és próbáltam elfelejteni ami nem lesz egyszerű sajnos. Úgy gondoltam most szükségem van valami hidegre ezért gyorsan vettem egy frissítő zuhanyt. Körülbelül este hét felé járhatot mert Josh-hal elbeszéltük az időt. Ma már nem akartam nagyon csinálni semmit se inkább pihenni. Izgulok a holnap miatt hogy mit fognak mondani vagy hogy sikerül-e. Egy óráig zenét hallgattam hátha kitudom ezt az egész üzenetet verni a fejemből de rájöttem hogy úgyse tudom hiába szeretném. Igazából azért is költöztem el mert anyám elvált az apámtól és jött helyette egy új pasi aki folyton vert titokba amikor anyám nem volt otthon hiába mondtam neki hogy ver a pasija nem hitt nekem ahogy a nővérem Kim aki 5 évvel idősebb nálam. Egyedül Harry volt ott mellettem akiben bíztam teljes szívemből de még ő se tudta hogy miért mentem el. Őt sajnálom/sajnáltam a legjobban amiért otthagytam. Sokáig hívogatott sőt még most is szerintem hívogatna ha nem változtattam volna meg a számomat és minden egyéb elérhetőségemet. Megfogadtam hogy sohasem fogok vissza menni Amerikába semmi féle képpen az biztos.
Addig merengtem ezeken a dolgokon amíg el nem nyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése